Nem áll szándékomban hosszú bejegyzést szentelni legutóbbi kudarcélményemnek, mert nem szeretnék semmilyen téren sem táplálkozni belőle.
Az egész konzekvenciája annyi, hogy erősen el kell gondolkodnom azon, meddig szeretnék légvárakat építeni.
Az igazság hervasztó, de vajon megéri kergetni olyasvalamit, aminek létrehozásához semmi sem áll rendelkezésemre?
Mármint alázatos vagyok és imádom és tudom. Eddig rendben is van.
De nincs hozzá tőkém, nincsenek kapcsolataim és ennek eredményeként a klikknek sem kellek. Amit nem mellesleg a lehető legfellengzősebb, leglenézőbb és legtiszteletlenebb módon a tudtomra is hozott. Mert a klikk az atyaúristen. Nem is értem miért nem Chicago-ban, az Institute of Design-on osztja az észt.
Tegyünk úgy, mintha meg sem történt volna az elmúlt másfél év. Kitörlöm minden egyes bizonyítékát a magasztos iparművészetinek, nyomait bottal ütheti felőlem innentől bárki.
Én csak nagyon akartam.
Tanulni azt, amivel önmagam definiálom.
Életem története.
Peace Out
.jpg)
