Life goes on

Egyre idősebbé válunk és az évek előrehaladtával bizonyos jellemhibáink elkerülhetetlenül felerősödnek. Ennek tudatában is szeretném hinni, hogy néhány rossz szokásunkat azért sikerül levetkőznünk.

Sokszor tekintek a múltba, nincs mit tenni, bizonyos évek nagyban meghatározták az életem és vannak olyan múltbéli események, amelyekből a mai napig tanulok. Mert van, hogy csak most értem meg a miérteket.

Nagy zsarnok voltam. Gyakran töprengek azon, hogy ennek ellenére, mindig voltak mellettem emberek, mindig volt legjobb barátnőm/barátom és nagyrészt nem szembesített senki sem az alapproblémával. Az én életemben is akadt egy-két zsarnok, akinek a vonzásába kerültem és bármilyen is volt, valami oknál fogva nagyon közel engedtem magamhoz. Valószínűleg itt van a nagy titok.

Régebben kifejezetten nem bírtam elviselni, ha nem nekem volt igazam. A mai napig nem szeretek alulmaradni semmilyen téren, maradéktalanul kiállok az igazam mellett, de azt már megtanultam, hogy tévedni emberi dolog és én sem vagyok tökéletes. Képes vagyok már beismerni, ha tévedek, de ez nem mindig volt így. Állandóan enyém volt az utolsó szó, én mondtam meg mi a legjobb és mindennek úgy kellett zajlania, ahogyan én azt elgondoltam, mert ÉN... A manapság egocentrikusnak gúnyolt személyem semmi a múltbéli önmagamhoz képest, arról nem is beszélve, hogy a napjainkban magamra használt jelzőim 90%-a fiktív vagy ironikus.

Kevés régi kapcsolatom maradt fent és nagyrészt én felelek mindegyik elhalálozásáért. Amikor alkalmam nyílt kizárni, megtettem. Hogy miért, arra még nem sikerült rájönnöm. Lehetséges, hogy úgy gondoltam, a kizárás kevesebb fájdalommal jár. Ha én vetek véget egy kapcsolatnak idő előtt, akkor nem kell végigszenvednem a haldoklás fázisát. Ki tudja.

De a legtöbb számomra fontos embert én löktem el és mikor még közel álltunk egymáshoz, akkor sem éreztettem velük a fontosságukat. 

Csak az jár a fejemben, hogy vajon ők ugyanolyan rossz emlékeket társítanak-e hozzám, mint amilyeneket én magamhoz, az akkori időkből?

Utólag sajnálkozni kár persze, itt már csak a tanulságot lehet levonni.

Ha úgy vesszük, általános iskolás éveim nagy része a tanulópénzről szólt, hiába a középiskola volt az, ami meghatározta a jellememet, az előtte megtett út határoz meg engem. Lehet sosem tudom majd elengedni az akkori életem. Akkoriban - minden hülyeségem mellett -, annyira szenvedélyes voltam az élet különböző területein. Égett bennem az a bizonyos tűz. Néha érdekel: hová tűnt?

A középiskolában eltöltött öt évem, egy nagy, egybefolyó massza, ami összességében elég keserű ízt hagyott a számban és, aminek hála a megzavarodott, borzalmasan negatív emberből egy kicsit érettebb és pozitívabb felfogású majdnem felnőtt lettem.

Igaza volt az osztályfőnökömnek, mikor azt mondta, hogy hiába érezzük most annyira jelentősnek ezeket az éveket, sok-sok év távlatából elfelejtjük majd a rosszat és alig fogunk ezekre az óriásinak tűnő, embert próbáló élményekre emlékezni.

Sok időt töltöttem el feleslegesen gyűlölködéssel, szitkozódással és kritizálással. Egyetlen ember állandó az életünkben, az pedig saját magunk. Úgyhogy első soron önmagunkkal kell rendeznünk a konfliktusainkat. Nem szerettem azt, aki voltam, nem tett boldogabbá és ezáltal többé sem az állandó gyűlölködés. Most már sokkal jobb minden.

Mint ember, nyugodtabb vagyok és megfontoltabb. Szeretek az árral sodródni, szeretek kibontakozni és hagyni szárnyalni a gondolataim, az alkotástól vezérelve.

Ez már egy sokkal nyugodtabb és kellemesebb életforma, az a bizonyos flow-élmény, ami megérne egy külön bejegyzést egyszer.

Szóval jelenleg egész boldog vagyok, ami nem olyan rossz.

*A bejegyzést egy majdnem munkatársam ihlette, aki egy borzalmasan rossz hozzáállású, folyton negatív ember, ami egy kicsit felkaparta bennem a régi emlékeket. Ő így elégedett az életével, nekem sosem ártott, így nem is fogom elítélni őt ezért.

**Valamint szerettem volna még említést tenni arról, hogy egy bizonyos korban, az ember képtelen kitörni a korlátai közül, megváltoztathatatlan álláspontok szerint alkot véleményt. Nem nyit többé az új felé, éppen ezért óriási diadal, mikor neked sikerül meghoznod a változást.

Peace Out