,,Ki nagy vízre indul, annak dönteni kell, melyik hullám a jó, melyik sodorja el."
Hamarosan kezdetét veszi a felvételi hercehurca. Ismét.
Bizonytalanabb vagyok, mint tavaly, holott a helyzetem közel sem olyan kétségbeejtő, mint akkor volt.
Van munkám, némi spórolt pénzem és egy folyamatosan gyarapodó portfólióm.
Ami aggaszt, az inkább az, hogy vajon tudni fogom-e, mikor kell felhagyni a próbálkozással.
Idén is csak egy dobásom lesz, a MOME. A többi művészeti szak nem indít államilag finanszírozott képzést, az évi 6 - 700.000 pedig sajnos nálam nem opció.
Elvileg a Moholy meg sem közelíti az egykori Iparművészeti színvonalát, és az a rosszindulatú pletyka járja, hogy inkább szól a presztízsről az egész jelenség, mint az értékes tudás és gyakorlat megszerzéséről. Erről - külső szemlélőként - nem sokat tudok, de úgy érzem ez is tipikusan a savanyú a szőlő esete.
Szeretném hinni, hogy ez az egész, megéri majd a fáradtságos munkát és a belefektetett időt.
Naiv volnék és elérhetetlen a vágy, miszerint egy olyan helyen lehetek, ahol magas szinten tanulhatom azt, ami éltet?
Novemberben, pont a holidayem második felvonása alatt, tartja nyílt napját az iskola, ahová idén is szándékozom ellátogatni, szokni a közeget és persze meghallgatni az előadásokat. A formatervezés tavaly lenyűgöző volt, magasan verte az összes többi előadást, igen, még a textiltervezését is. Azt kifejezetten.
Mikor még nagyon nem voltam tisztában azzal merre is tartok, a Képzőművészeti Egyetem volt az álmom. Nem igazán tudtam milyen szakok között válogathatok, hogy mi az a tudás, ami szükségeltetik a felvételihez.
Ez a világ, mára már túl éteri nekem, arról nem is beszélve, hogy itt nem találom azt a képzésformát, amit feltétlenül keresek. Az egyik művészbeállítottságú unokatestvérem, háromszor próbálta meg a látványtervezést. Egyre közelebb és közelebb jutott, de a célt végül nem érte el. Nem hiszem, hogy nagyon bánná a dolgot, mert mostanra megtalálta a helyét valahol máshol, ahol maximálisan kiélheti kreativitását.
A BKF-en van egy önköltséges kézműves szak, olyan specializációkkal, mint festett-nyomott textilművesség, öltözék- és kiegészítő, valamint a szövő-textilművesség. Az önköltséges forma 324.000 Ft/félév.
Egy teljesen más alternatíva, szintén fizetős vonalon, az újonnan nyílt Lucia Fashion Academy. Az orientációs hét díja 55.000 Ft és mindössze egyetlen hét. 3-féle divatspecializációs modul közül lehet választani, a képzés ideje és díja abszolút egyénre szabott, amit röviden és tömören a 'túl rövid időért, túl sok pénzt', jelzővel tudnék illetni. Vannak Couture kurzusok, 5 féle modulban, a kezdőtől a profiig. Az A modul, 40 óra, egy hét eloszlásában, választható nappali vagy esti képzésben. A két opció között a képzés díja 74.000 - 95.000 Ft-ig terjed.
Szemezek a Divatrajz kurzussal is, ami szintén a hasznos alapok elsajátítására alkalmas. Az intenzitást tekintve kétféle opció között lehet dönteni, szintén megfizethető áron, függetlenül attól, hogy melyik fajta képzési formát választja az ember.
Opció még a KREA divattervező szaka, aminek költsége 318.000 Ft/félév. Csak nappali képzése van, a felvételi foglalója pedig 50.000 Ft. OKJ bizonyítvány és EUROPASS szerezhető vele. A magániskolának van egy divatstylist képzése is, kizárólag estin végezhető el, 240.000 Ft/félév.
Végül, de nem utolsó sorban, a Werk Akadémia, stylist alapozó képzése van még a kalapban, amivel jó ideje szemezek már. Legutóbb még 195.000 Ft/szemeszter volt a díjazása, azóta ez az ár 210.000 Ft-ra emelkedett. Ezáltal pedig a lista aljára csúszott az ötlet, holott hónapokkal ezelőtt, nagy esélyt láttam arra, hogy ez lesz a legjobb megoldás, esti képzéssel, a hét három napján. Részletfizetés is lehetséges, a képzés végén Werk Pass-t kapnak a végzett tanulók. Ezt az egy éves képzést választhatóan követheti egy összetettebb haladó szak, hasonló feltételekkel, összesen heti két napon.
Itt tartok jelenleg. A végleges rangsor még nincs meg a fejemben, nem tudom belevágok-e bármelyikbe úgy igazán, ha a MOME idén sem sikerül. Van néhány egész jó lehetőség, amivel hasznosan elüthetném az időt a munka mellett, de a nagy döntés előtt, még vár rám egy össznépi, családi újratárgyalás.
Mindemellett azon is ideje lesz elgondolkodnom, hogy hányszor vagyok hajlandó megpróbálni a Művészeti Egyetemet, mielőtt azt mondom, elég. Nem akarok ennek az egész ideának a megszállottjává válni, mert könnyen rá mehet az idegrendszerem a dologra. Arról nem is beszélve, hogy jövőre már 21 éves leszek és hiába minden tapasztalás, kell egy szakma, kell egy diploma a kezembe, amivel végre útnak indíthatom saját magam. Hivatalosan is.
Ha több leszek tőle, ha nem.
Ki gondolta volna, hogy ez a továbbtanulási mizéria idén is ennyire nehéz lesz?
A képek forrása:
Peace Out
.jpg)
0 comments:
Megjegyzés küldése