Gyüjtöde

Mindig azt hittem, hogy a divat lesz az...

Tovább

Nem voltál jó

Én nem voltam szégyenlős

nem vártam, hogy hős legyél, óh nem

És engedtem mindent és

hagytam, hogy bármit tegyél, óh igen

Ha azt hinnéd, hogy jó voltál

Hát nem voltál jó

Én kértem, hogy engedj el

Engem már nem érdekel, hol jársz

De te nem hagytál elmenni

és nem tudtam érezni már, úgy fáj

S te jöttél még és csókoltál

És azt hitted, hogy jó voltál

és nem mondtam, mert nincs rá szó

De nem voltál jó

Hát engedj el békében

nincs harag szívemben már, nincs már

Érzem, hogy engem még

vár, ki majd szíven talál, még vár

Ha jönnél még és csókolnál

és azt hinnéd, hogy jó volnál

hát elmondom, bár nincs rá szó

hogy nem volnál jó

látod már, hogy tévedtél

és nem voltál jó

S ha jönnél még és csókolnál

és azt hinnéd, hogy jó volnál

én elmondom, bár nincs rá szó

de nem voltál jó

Tovább

Destiny

Menekülünk.

Szaladunk, rohanunk, szinte veszedelmes tempóban próbálunk elszaladni a sorsunk elől.

Vagy az is lehet, hogy szeretnénk egy kicsit eléje vágni.

Nem kifejezetten hiszek a végzetben, meg a hasonló ólom súlyú kifejezésekben, de tapasztalataim szerint valahol mélyen mind bízunk valami felsőbb hatalom létezésében.

Könnyebbé teszi a létezést, ha egy kicsit lehajíthatjuk a terheket a vállunkról és kijelenthetjük: ,, Minden okkal történik."

Igaz ez vagy csak önámítás?

Egy esti mese, aminek köszönhetően jobb szájízzel hajtjuk álomra a fejünket?

Feleslegesen próbálkozunk? Úgyis meg van írva rég? Hiábavaló minden erőfeszítés?

Ki dönti el?

Miért mondják, hogy holtáig tanul az ember?

Mi értelme a sok leckének?

Miért leckéztet az élet úgy egyáltalán? 

Tovább