Menekülünk.
Szaladunk, rohanunk, szinte veszedelmes tempóban próbálunk elszaladni a sorsunk elől.
Vagy az is lehet, hogy szeretnénk egy kicsit eléje vágni.
Nem kifejezetten hiszek a végzetben, meg a hasonló ólom súlyú kifejezésekben, de tapasztalataim szerint valahol mélyen mind bízunk valami felsőbb hatalom létezésében.
Könnyebbé teszi a létezést, ha egy kicsit lehajíthatjuk a terheket a vállunkról és kijelenthetjük: ,, Minden okkal történik."
Igaz ez vagy csak önámítás?
Egy esti mese, aminek köszönhetően jobb szájízzel hajtjuk álomra a fejünket?
Ki dönti el?
Miért mondják, hogy holtáig tanul az ember?
Mi értelme a sok leckének?
Miért leckéztet az élet úgy egyáltalán?
0 comments:
Megjegyzés küldése