2013

2013.

Ami először az eszembe jut, az a befejezés. Életem egyik legkellemesebb Karácsonya, ami remélhetőleg megalapozza majd az összes többit. Az otthon melegétől idén is távol töltött sajátos Szilveszter. Majd a következő dolog a sorban, a Zara. Életem és mindennapjaim meghatározó színtere ez, ami által nap, mint nap tanulok valami újat, például türelmet, alázatot, elfogadást. És néha elegem is lesz, kiborít minden és olyankor tudom, hogy még mennyi tanulnivaló van hátra. Eszembe jut Bécs és a McCartney koncert, egy hatalmas emlékmasszába tömörítve, ami mintha már több éve történt volna. Ott van az érettségi, meg az azt megelőző végigvigyorgós ballagás. De az egyik leghatalmasabb dolog az volt, mikor végleg szakítottam a Pokollal. Nagy diadal volt ez számomra, hiszen minden ellenére, az öt évet becsülettel végigcsináltam.

2013-ban végre éltem egy kicsit és habár csináltam egy-két bődületes badarságot, ezeknek hála éreztem, hogy végre élek és jól is esett egy kicsit felelőtlennek és bohónak lenni. Mert mikor, ha nem most?

Megfogadtam, hogy dolgozni fogok, hogy nagy hangsúlyt fektetek a megjelenésemre (a tél ezalól kivétel, olyankor jöhet a lazítás, a nagykabát alá úgyse lát senki), megígértem, hogy minimum 3-assal átmegyek minden tantárgyból és maradok, aki eddig. Visszaidézve mindent, eltölthet a büszkeség, ugyanis sikerült hűnek maradnom önmagamhoz.

Egyetlen dolog maradt ki a sorból sajnos, ez pedig a zenélés. Idén sem tanultam meg gitározni és sajnos más téren sem tudtam elég időt fordítani a gyakorlásra. Hiába keserű a szám íze, nem élek meg kudarcként semmit, inkább újabb kihívásként tekintek a még előttem álló dolgokra.

Ez volt 2013.

Itt az idei év, már 11 nap eltelt az újdonság különösebb varázsa nélkül, úgyhogy eljött az idő,. hogy idén is megközelíthető célok felé orientálódjak.

Tehát. 

Megfogadom, hogy megtanulok főzni, de mindemellett továbbra is figyelek az alakomra. Idén, a tavalyinál is többet fotózok majd, sőt, próbálom majd kézzelfoghatóvá tenni a digitális emlékeimet.

Veszek végre egy okostelefont és nem lesz miatta bűntudatom. Elindulok az álmaim megvalósításának útján, akármit is jelentsen ez. És végül, de nem utolsó sorban, minden szelídség és komolyság ellenére, alkalom adtán megpróbálok lazábban és felszabadultan hozzáállni az élethez.

Nem ígérek MOME-t, se zenei elismerést, nincs szükségem görcsös aggodalomra, viszont, ha mégis megízlelhetem a sikert, így lehet az még édesebb.

Ez lesz 2014.

Peace Out