Az összes sorozatom véget ér...
Peace Out
2014. május 28., szerda
2014. május 12., hétfő
Eurovision 2014
2008 óta követem az Eurovíziós hóbelevancot és ahogyan visszaemlékszem a korábbi indulókra, nem tudok olyasvalakit említeni, akiért annyira szorítottam volna, mint ezen a hétvégén Kállay Saundersért. Andrásnak 3. nekifutásra sikerült végre kijutnia, próbálkozásait A Dal c. műsorban végig is kísérhettük az elmúlt évek során.
Akárki, akármit mond, hiába van sok tehetséges énekesünk, kevés profi, fiatal előadóművésszel büszkélkedhetünk.
A jó hír azonban az, hogy alkalomadtán, egy-egy tehetségkutatónak köszönhetően belebotlunk néhány olyan csillagba, ami fényesebben ragyog a többinél.
Saunders, dalával a családon belüli erőszak ellen tüntet, ami témáját tekintve sok mindenkiben szült aggodalmat. Kérdés volt, hogy egy ennyire mély értelmű dalnak van-e helye a Dalfesztiválon. Jelentem van. András nagy büszkeséget hozva hazájára az 5. helyen zárt, ami történelmünk 2. legjobb helyezése 1994 óta.
Eltekintve a rosszindulatú komment huszároktól, nagyon jó volt részesévé válni annak az aktív összefogásnak, ami az utóbbi heteket jellemezte.
Remek dal, profi előadás.
A kérdés az, hogy vajon kit indítunk jövőre?
Mindamellett, hogy kivételen szerettem a magyar produkciót, nagyrészt egyetértek az erősorrenddel. Az Egyesült Királyság 17. helyezésével szemben azonban értetlenül állok. Molly Smitten-Downes volt az egyik nagy kedvencem. Nagyon tehetséges és különleges hanggal megáldott fiatal leányzó egy fülbemászó dallal. Az utóbbi 5 évben a britekre azonban szégyenteljesen rájár a rúd.
A másik nagy kedvencem Aram MP3 volt, akinek a művészneve szerencsére nem tükrözi az énekes képességeit. Amit én nagyon szeretek a Not Alone-ban az az, ahogyan a dal építkezik. Szinte a semmiből válik mindent elpusztító horderejűvé. Nagy esélyes volt, végül a 4. lett.
A holland produkció lett a 2., mindössze 52 pont hátránnyal. Modern country duett, ami a maga egyszerűségében jó. De nagyon.
A svédek nagyon tudnak valamit. Többek között nekik köszönhetjük Charlotte Perrelli-t, Eric Saade-t, Loreen-t és idén Sanna Nielsen-t és a csodálatos Undo-t.
A 11. helyen zárt a Softengine rockformáció, egy remek dallal, a Something Betterrel, ami 2006 óta az ország legjobb teljesítménye. Remélem hallunk még a fiúkról, szeretem ezt a stílust. Olyan Bon Jovi-s.
Az ukrán Maria Yaremchuk sajnos nem olyan tehetséges, mint amilyen gyönyörű. A saját maga által írt Tick-Tock tipikusan példázza milyen is egy tipikus - nemnyertes - Eurovíziós dal. A produkció különben nagyon jó volt, a dal is fülbemászó, a 6. helyen végzett vele Ukrajna.
A Tolmachevy lányoknak sok dolgot kellett tapasztalniuk 17 évesen a hírnévről és annak árnyoldalával kapcsolatban. Adott egy bűbájos és tehetséges ikerpár egy középkategóriás dallal. Énekelnek a ragyogásról, meg az elfogadásról, jutalmuk gyanánt pedig füttykoncert koronázza a továbbjutásukat és minden egyes magasabb pontozásukat. Az ok: Oroszországot képviselik. Ilyenkor állítsa bárki is azt, hogy a politikának semmi köze nincs ehhez a versenyhez. Igazat kell adjak azoknak a cikkeknek, amelyek képmutatásról írnak. Mindenki oda van a fene nagy toleranciájáért, amiért Conchita-val megnyerették az Eurovíziót. És ilyenkor mi van a toleranciával? Hirtelen már nem is számít?
Ezek ellenére a lányok a 7. helyen zárták az estét. A sors fintora, hogy szorosan az ukrán versenyző mögött.
Németország 1956 óta, szinte folyamatosan a verseny résztvevője. Idén az Elaiza névre hallgató lánybanda képviselte az országot az Is it Right-tal. A dal mindössze a 18. helyen zárt. Ennél én előrébb vártam őket.
A Pollapönk nálam hangulatból, energiából és performanszból is jelesre vizsgázott. Produkciójuk az előítéletek ellen küzdött egy meglehetősen színes formában. Az izland formáció méltatlanul ,,csak" a 15. helyen zárta az estét.
Az idei év győztese a Conchita Wurst jelenség lett. Maga a jelenség, mert habár szép melódia a Rise Like a Phoenix és Conchita hangja is gyönyörű, de valljuk be, nem ez volt a Dalfesztivál legerősebb dala. A fentiek közül ugyanis bármelyik nyerhetett volna önmagában.
Nagyon értékelendő természetesen, hogy ennyire elfogadó a közönség és, hogy Európa és annak közössége végre nyit a másság felé, de mindemellett azt is fontosnak tartom, hogy ne essünk át egyik végletből a másikba.
Persze ízlések és pofonok. Ettől olyan szép is ez az iparág, hiszen annyira relatív az, hogy kinek mi az, ami igazán tetszik.
Peace Out
2014. május 3., szombat
All you need is...
A Facebook falamon találtam az imént egy idézetet, amire egy másik idézettel reagált az egyik ismerősöm.
A téma az örök kérdést boncolgatja.
"A meló...az csak meló. Nem tart melegen éjszaka, nem öregszel meg vele, és az anyagi biztonságon kívül a világon semmit nem tesz érted. Nem lesz tőle gyereked, és nem gondoskodik rólad, ha megbetegszel, nem kap el, ha megbotlasz. És nem állít meg, ha mérgedben egy mozgó kocsi elé akarsz kilépni." C. J. Ellisson
“Some women choose to follow men, and some women choose to follow their dreams. If you're wondering which way to go, remember that your career will never wake up and tell you that it doesn't love you anymore.”
― Lady Gaga
Peace Out
.jpg)
