Sia és John Newman.
Egy ideje ennyi a playlistem.
3 hete elkezdtem pakolni egyik szekrényből a másikba. Nagy projekt volt. Csináltam egy cipős és egy táskás szekrényt. Az így keletkezett halmot, pedig szétosztottam a maradék két szekrényre. Ezek a szekrények feneketlenek, elnyelnek minden vackot, amiről azt hiszem, hogy elengedhetetlen alkotóelemei a mindennapjaimnak, de a valóságban csak sajnálom kidobni őket, mert ,,Jajj, mindegyik egy emlék!" és ezáltal egy fontos kis darabkája eddigi életemnek. (Vajon hány további mondatot tudnék még elsütni a szekrény szó folyamatos ismételgetésével? Nem most fog kiderülni.)
Emellett szokott lenni egy másik halom, ami a pincében landol. Nélkülözhető dolgok, amiket többé sosem látok, mert elvesznek a száműzött dolgaink feneketlen zsáktengerében és egy idő után azok létezéséről is megfeledkezek. Vagy csak szimplán ellopják. Mint a könyves polcom, a forgós székem vagy éppen a motoros szánkóm. De ki tartja számon?
A harmadik halmot inkább a kupac kifejezéssel illetném. Az landol a kukában. Általában legalább 3 hasonló szortírozás túlélői ezek a kupacalkotók. Túlélők, akik végül mégis elbuknak.
Mindezzel az óriási kitérővel oda akartam kilyukadni, hogy nehéz a heti kettő szabadnappal számolni, főleg, ha azok egymástól távol állnak, mert így a pár napos projektek, pár hetessé válnak és a köztes idő alatt csak a felfordulás, meg a káosz marad, ami jelentősen megnehezíti az ember mindennapjait.
De ma végre a végére értem a nagy kalandnak és ki is tűztem a szombati célt, aminek a végeztével egy ideig jegelem az efféle akciózásokat, úgyis van még ezer meg ezer teendőm.
Jövőhéten már október. Lassan ideje megint előállni a nagy karácsonyi tervvel. Úgyis mindig mindennel csúszásban vagyok.
Mostanában korán fekszem. Van, hogy 9-kor már a nyakamban a paplan és próbálom kihozni a maximumot a korlátozott alvásidőmből. Mikor 7-re megyek, 3.20-kor kelek és általában állva alszom a buszon. Visszafelé már ülve és rendszerint arra kelek, hogy mindjárt lefordulok az ülésről és a következő megállónál már le kell szállnom.
Szeretném, ha olyan hangom lenne, mint Sia-nak. Vagy John Newman-nek.
Ebbe a bejegyzésbe nem sok logika szorult.
Peace Out