Sia és John Newman.
Egy ideje ennyi a playlistem.
3 hete elkezdtem pakolni egyik szekrényből a másikba. Nagy projekt volt. Csináltam egy cipős és egy táskás szekrényt. Az így keletkezett halmot, pedig szétosztottam a maradék két szekrényre. Ezek a szekrények feneketlenek, elnyelnek minden vackot, amiről azt hiszem, hogy elengedhetetlen alkotóelemei a mindennapjaimnak, de a valóságban csak sajnálom kidobni őket, mert ,,Jajj, mindegyik egy emlék!" és ezáltal egy fontos kis darabkája eddigi életemnek. (Vajon hány további mondatot tudnék még elsütni a szekrény szó folyamatos ismételgetésével? Nem most fog kiderülni.)
Emellett szokott lenni egy másik halom, ami a pincében landol. Nélkülözhető dolgok, amiket többé sosem látok, mert elvesznek a száműzött dolgaink feneketlen zsáktengerében és egy idő után azok létezéséről is megfeledkezek. Vagy csak szimplán ellopják. Mint a könyves polcom, a forgós székem vagy éppen a motoros szánkóm. De ki tartja számon?
A harmadik halmot inkább a kupac kifejezéssel illetném. Az landol a kukában. Általában legalább 3 hasonló szortírozás túlélői ezek a kupacalkotók. Túlélők, akik végül mégis elbuknak.
Mindezzel az óriási kitérővel oda akartam kilyukadni, hogy nehéz a heti kettő szabadnappal számolni, főleg, ha azok egymástól távol állnak, mert így a pár napos projektek, pár hetessé válnak és a köztes idő alatt csak a felfordulás, meg a káosz marad, ami jelentősen megnehezíti az ember mindennapjait.
De ma végre a végére értem a nagy kalandnak és ki is tűztem a szombati célt, aminek a végeztével egy ideig jegelem az efféle akciózásokat, úgyis van még ezer meg ezer teendőm.
Jövőhéten már október. Lassan ideje megint előállni a nagy karácsonyi tervvel. Úgyis mindig mindennel csúszásban vagyok.
Mostanában korán fekszem. Van, hogy 9-kor már a nyakamban a paplan és próbálom kihozni a maximumot a korlátozott alvásidőmből. Mikor 7-re megyek, 3.20-kor kelek és általában állva alszom a buszon. Visszafelé már ülve és rendszerint arra kelek, hogy mindjárt lefordulok az ülésről és a következő megállónál már le kell szállnom.
Szeretném, ha olyan hangom lenne, mint Sia-nak. Vagy John Newman-nek.
Ebbe a bejegyzésbe nem sok logika szorult.
Peace Out
.jpg)
2 comments:
Jajistenem, akárcsak én! :D Nagyon nehezemre esik kidobálni a cuccaim, és mindig az a vége, olyasmit dobok ki, ami később kellene. MINDIG. Annyira hülye tudok lenni. :D Az időhiány miatti nem-állok-neki-mert-hetekig-káosz-lesz-miatta, ez is annyira ismerős....rengeteg ilyesmi van. Holott munkahelyem momentán nincs, szóval mostanában kellene, de egybefüggő szabadidőm nagyon nincs sajnos. :(( Bosszantó. :D
Kitartást a melóhoz és jó pihenést, amikor van rá lehetőséged! A karácsonyi terveid publikusak? Már én is elkezdtem gondolkozni, de ezzel sem tartok sehol, igaz, egyelőre van időnk. :))
Ez egy általános női probléma lehet. :D Nagyon rossz mikor mindent kerülgetni kell, de összességében azért csak megérte, mert, ha arra vártam volna, hogy mikor lesz két egymást követő szabadnapom... hát, akkor sosem estem volna neki.
Karácsonyra nagyon átlagos, nagyon egyszerű, itthoni vacsorával és filmezéssel egybekötött dologra gondoltam. Tavaly valami ilyesmi volt, előtte meg soha semmi hasonló, úgyhogy igyekszem ismételni. Az ajándékvásárlást pedig sosem lehet elég korán elkezdeni. Ismerem magam. :D
Megjegyzés küldése