Self-Confidence

,,Képtelen vagy megcsinálni!" 

,,Így soha nem jutsz majd előrébb." 

,,Mindenkit hátráltatsz magad körül."

Ilyen, ha nem a megfelelő emberek vesznek körül. Miattuk szemellenzővel éljük a mindennapjainkat és ez az állapot mindenhova elkísér minket. A tükör elé is. Szemellenzővel szemléljük saját magunkat.

Engem mindig is vonzottak az erős személyiségű emberek. Valószínűleg többek között azért, mert én nem vagyok az. 

Pedig egyáltalán nem szeretem, ha mások irányítanak. Furcsa kettősség ez.

Sokáig ez volt az én mágnesem. Magához tapasztott és hiába is próbáltam szabadulni, amint egy kicsit elrugaszkodtam a másik vonzásából, mire feleszméltem, már újra ugyanott voltam, ahonnan elindultam.

Az első ilyen ember már elég fiatalon az életembe lépett. Tudtam, hogy ez a vonzalom káros, de a negatív hatás a jobb pillanatokban mindig a háttérbe szorult. 

Sokat tanultam ezekből a  kapcsolatokból,  így megpróbálok mindegyikre egy-egy szükséges tapasztalásként gondolni.

Ezekre az erős személyiségekre általában az ,,élelmes" kifejezést használja a köznyelv. Ők érvényesülnek elsőként az életben, ők viszik majd sokra, ők a törtetők, akik meghódítják a világot. Az úgynevezett mulyák, mint én, pedig egy csendes sarokból nézik végig ezt, miközben azon gondolkodnak megkeseredetten, hogy vajon miért is történt mindez.

Valószínűleg leírva nem érvényesül eléggé, így külön hangsúlyozom: ez volt az IRÓNIA.

,,Miért nem sikerül?"
,,Mi az a gát, amit át kell szakítanod?"
,,Miért állsz saját magad útjában?"

Nem én. 

Te.

A magánélet mellett, volt, hogy a munkámba is beszivárgott ez a fajta élmény és hiába tudtam miről is szól ez az egész, akaratlanul is deformálta az énképemet.

21 éven keresztül éltem egyfajta tudatállapotban, amit nem lehet megváltoztatni egyik pillanatról a másikra. Nem fogom azzal áltatni magam, hogy mindenért mások felelnek és én semmiért sem vagyok hibás, sőt a tökéletesség mintapéldánya vagyok, csak a körülmények, meg a csúnya emberek tönkre tették a lehetőségeimet.

Amiben én mindig hittem, az az alázat. Ha alázatos vagy abban, amit csinálsz, annak mindig megvan az eredménye. Abban benne van a szíved, a lelked. Az egy darab belőled. Tehát értékes.

Amiben én mindig hittem, az a szorgalom. Ha szorgalmas vagy, tanulsz. Foglalkozol valamivel, ami érdekel. Fejlődsz, egyre jobb és jobb leszel. Felelőssé válsz és közben felnősz.

És amiben én mindig hittem, az a kellő szerénység. Nem magadat kell sztárolni. A produktum, amit kiadsz a kezeid közül, önmagáért beszél. 

Számít a végeredmény, hisz előtted egy cél, ami motivál. Tiszta sor. De az út, ami odáig vezet, az az igazi élvezet.

Lehet, hogy egy naiv bolond vagyok.

Peace Out