Go away

Nem tudom miért vonz mindig az elérhetetlen.

Biztosan mazochista vagyok.

Jelenleg a reményvesztetten elkeseredett állapotban leledzem.

Ez az a szint, amikor már azt hiszed tényleg nem rajtad múlik. Mert ott vagy, próbálkozol, már annyira, hogy kiült az arcodra az elkeseredettség... és, ha jobban belegondolok, valószínűleg ezért nem történik semmi...

 Biztosan a génállományomban van a hiba.

Annyira jó lenne mindent egyetlen gombnyomással csak úgy kitörölni. Jelen pillanatban inkább lennék tényleg az az érzéketlen droid, aminek olyan sokszor próbálom beállítani magam. Annyival egyszerűbb lenne minden.

Ha bármit tehetnék, olyan lennék, mint a 100 éves ember, aki kimászott az ablakon és eltűnt. Kivenném az összes pénzem, vennék egy vonatjegyet valahova messzire és vissza se néznék többet.

Elkezdeném elölről az egészet.

Peace Out,

S.