E hét pénteken tartotta sokadik nyílt napját a Moholy-Nagy Művészeti Egyetem. Idén az volt a terv, hogy minden olyan előadást meghallgatok, amiről tavaly lemaradtam, azonban a sors nem így akarta. Az orrom előtt száguldott el a 20 percenként közlekedő 291-es busz, így lemaradtam a köszöntőről, valamint a könyvtárat és a HÖK-öt érintő előadásokról is, ugyanis mire odaértem természetesen már tömve volt az Auditórium, az ajtóból pedig semmit sem lehetett hallani.
A textiltervezés külön kiselőadására, azonban időben érkeztem. A teremben idén többen voltak, mint tavaly, a tanszék vezetője pedig kicsit más oldalról közelítette meg a szakról tartott előadását, amit érdemes volt végighallgatni. Pár dolgot feljegyeztem az agyamba, ami hasznos lehet még, bár azokat inkább a mappaleadást követő fordulókban tudnám hasznosítani, úgyhogy jövőre végre meg kellene ugrani azt a nyamvadt első fordulót.
Az előadást követően körbenéztem a teremben, majd az egyetemen járkáltam, bár nem sok újat láttam, olyan volt az egész, mint a Zara esetében: mintha hazajárnék.
Akadt pár szabad órám a Design Intézet összevont előadásai előtt, így kiültem egy kicsit az udvarra és megpróbáltam érezni az egyetemi feelinget, bár a hideg nagyon szeretett volna visszatessékelni az egyetem meleg falai közé. Pár perce üldögélhettem csendes magányomban, mikor mellém telepedett két lány, egyikük meglehetősen élénk volt. Egyszer csak megkérdezte tőlem mióta járok az egyetemre. Nagyon hízelgő volt, úgyhogy ezek után mondanom sem kell mennyire jól indított nálam. Aztán hirtelen bevont a beszélgetésbe, mintha már ezer éve ismernénk egymást. Bár a beszélgetés szó nem igazán fejezi ki azt a laza fecsegést, ami nagyjából másfél órán át tartott közöttünk. Életemben nem találkoztam még ilyen pozitívan harsány és energikus személlyel. Nagyon régóta először éreztem azt, hogy feltöltött valaki jelenléte, ahelyett, hogy leszívott volna. Nagyban kerülöm az energiavámpírokat, de időnként az ember képtelen kikerülni ezt a típust. Viszont a másik véglethez még nem nagyon volt szerencsém, pedig igényem lenne rá.
Olyan volt a lány egész személye, mint amilyenre régebben én is vágytam. A folyamatos gondolatáramlás közös tulajdonságunk, nekem azonban nem szokásom mindent megosztani a hallgatósággal. Sajnos az érdeklődési körünk azonban nem egyezett, így egy idő után szétválni kényszerültünk. Remélem még keresztezik egymást az útjaink a jövőben.
A Design Intézet előadása előtt háromnegyed órával, már be lehetett ülni a nagy terembe, addig pedig az animációs szak növendékeinek kisfilmjeit nézhettük meg. Erre utal a bejegyzés címe is. Sok remek filmet láttam, de az utolsóban olyan humor és kreativitás volt jelen, amitől mindenki eldobta a haját a teremben. Kerestem a neten, de sajnos eddig még nem találtam meg, de ha ráakadok mindenféleképpen megosztom, mert ez olyasvalami, amit mindenkinek látnia kell.
A prezentációk frissítve voltak, így nagyrészt nem a tavalyi műsor volt. Idén is a Formatervezés vitte a prímet, de végre a Textiltervezés is izgalmas volt, a szak tanulói nagyon érdekes és ösztönző előadásokat tartottak. Be kell valljam, néhány pillanatra elkalandoztam és elképzeltem, ahogy én állok a pódiumon és beszélek arról, miként sikerült beindítanom a saját márkámat egy pályázat során megnyert összegből.
Merjünk nagyot álmodni. De ekkorát?
Nagy vonalakban ez volt a nyílt nap. Nekem. Egy ideig még kóvályogtam, aztán elindultam vissza, így is már sötétedett és még a munkahelyemre is be kellett ugranom, hogy megnézzem a beosztásomat. Száműzve lettem a munkából pár nap erejéig, így a kényszerszabadság alatt sok dologra volt időm, de be kell valljam így a végére már kicsit hiányzik a pörgés, úgyhogy várom a holnapi folytatást.
A Zara-s kiruccanás után, végre eljutottam a Westendben nyílt Vapianoba is és egész napos koplalásom után megajándékoztam magam egy isteni spenótos, ricottás raviolival. Mennyei volt. Eddig három Vapit teszteltem és eddig magasan ez vitte a prímet. Bár az is lehet, hogy csak nagyon éhes voltam.
Peace Out
.jpg)
