Mistletoe and Wine

Peace Out

Tovább

Model Madness

Peace Out

Tovább

Let's hope it's a good one

Éveken át abban a szellemben nevelkedtem, hogy a Karácsony rossz, mert nincs mögötte értékes tartalom, a felesleges költekezésen túl, aminek az újév során rendesen meg is issza a levét az ember.

A karácsonyfa nem áll tovább 2-3 napnál, mert útban van és különben is mű, mert modernek vagyunk, kell a kényelem. A fát hirtelen felindulásból díszíti fel éppen valaki, rendszerint mindig más, mégis minden évben ugyanaz a giccsparádé a végeredmény.

Elkerülhetetlenek a drámák, nincsenek már tisztelni való hagyományok a csengettyűszón kívül, amit perceken belüli mentegetőzések kísérnek, amiért idén is sikerült alább múlni a Karácsonyt.

Rossz tapasztalatok tehát vannak dögivel, az idei cél megreformálni az itthoni Karácsonyt és létrehozni végre valami maradandót és szívmelengetőt.

24-én dolgozom, így valószínűleg lemaradok a nagy karácsonyi ebédről, ami nálunk sosem volt vacsora. A karácsonyfa öltöztetés tehát délutánra marad, itthon tisztáztuk, hogy mire hazaérek, a csupasz fa már a nagy szobában áll majd, egymagában. A díszítés tematikus lesz, központban a letisztult elegancia.

A vacsora tudtommal idén sem esedékes, de elképzelhető, hogy két gömbdíszaggatás között, készítek valami gyors süteményt, ami szépen megsül majd a sütőben, mialatt a becsomagolt ajándékaim is a fa alá kerülnek. Ez lesz az első olyan év, amikor az általam megkeresett pénzből gazdálkodva lephetem meg a szeretteimet. Vagy, ha nem is mindenkit, a szüleimet mindenképpen. Apróságokkal, édes kis semmiségekkel, a lényeg úgyis a szándék és ebben most nincsen semmi cinizmus.

Nincsenek nagyobb családi terveim a nap további részére, ha már békésen le tudom vezényelni azt a pár órát, már sikeresnek könyvelem el az idei ünnepet. 

Nem mondom, hogy könnyű ünnep a családnak a Karácsony, nagymamám halálának újabb évfordulója is ez. Talán akkor romlott el minden, mikor ő elment és apuval kettesben töltöttük itthon a Karácsonyt. Akkor egy kicsit fel is kellett nőnöm, szembesülve a ténnyel, hogy mennyi nálam sokkal hatalmasabb erő munkálkodik a világban.

Viszont idén már elérkezettnek látom az időt arra, hogy kilépjünk a múlt sötét árnyékából és megszépítsük az emlékezést.

Az érzéseidet a vége szó úgysem veheti el.

Peace Out

Tovább

Az érték halhatatlansága

Pár ézredév s a művész híre elhuny

s ki őrzi nevét, művét? a halál.

Él mégis: minden új kor rajta áll,

mert ő a láthatatlan fundamentum.

Nem nől babér a rég-feledt nagyoknak,

nyomtalan ősidő sok művesének -

mégis, a megjegyzettnél jobban élnek:

lángunkban az ő lángjaik lobognak.

A kincset az idő nem őrzi - nem:

szétrágja, mint a kócjancsit a gyermek.

A kincsek másképp élnek, jeltelen:

a lélek benső templomán szögellnek,

mint ezer pillér, kos-szarv és perem.

A halhatatlan mű időtelen.

Peace Out

Tovább

Mégis él tovább

Mindegyik virág egy másik élet,

Különösek ám az orchideák.

Újra nyílik mind a tetszhalálból,

Friss erőre kap és szirmot vált.

"Meghalt" - nem hiszem, bárhogy mondják, én jobban tudom:

Mégis él tovább, hív az éjen át,

Lázad még, s legyőzi majd a holtak démonát.

Nem, nem látni őt, de ő lát, velünk él,

És itt van, én érzem, hall minket, mégis él tovább.

Olyanok mint ő, e pompás szirmok,

Hűvös titkosak az orchideák.

Úgy rendelte ő, ha elhervadtak

Holt virágokat mind itt hagyják.

"Meghalt" - mondják s a föld alatt van, de én jobban tudom:

Mégis él tovább, hív az éjen át

Lázad még, s legyőzi majd a holtak démonát.

Nem, nem látni őt, de ő lát, velünk él,

És itt van, én érzem, hall minket, és vádlón szól hozzám.

Nem volt soha férfi itt méltó rá,

Szabad volt és szép, csupa büszke bölcsesség.

Nem volt férfi a földön méltó rá,

Neki nem kellett a szerelem.

Mégis él tovább, jár az éjen át,

Lázad még, s legyőzi majd a holtak démonát.

Nem, nem látni őt, de ő lát, velünk él,

És itt van, én érzem, hall minket, ő itt él tovább,

Él és lát tovább,

épp csak szirmot vált,

ő itt él tovább.

Peace Out

Tovább