Éveken át abban a szellemben nevelkedtem, hogy a Karácsony rossz, mert nincs mögötte értékes tartalom, a felesleges költekezésen túl, aminek az újév során rendesen meg is issza a levét az ember.
A karácsonyfa nem áll tovább 2-3 napnál, mert útban van és különben is mű, mert modernek vagyunk, kell a kényelem. A fát hirtelen felindulásból díszíti fel éppen valaki, rendszerint mindig más, mégis minden évben ugyanaz a giccsparádé a végeredmény.
Elkerülhetetlenek a drámák, nincsenek már tisztelni való hagyományok a csengettyűszón kívül, amit perceken belüli mentegetőzések kísérnek, amiért idén is sikerült alább múlni a Karácsonyt.
Rossz tapasztalatok tehát vannak dögivel, az idei cél megreformálni az itthoni Karácsonyt és létrehozni végre valami maradandót és szívmelengetőt.
24-én dolgozom, így valószínűleg lemaradok a nagy karácsonyi ebédről, ami nálunk sosem volt vacsora. A karácsonyfa öltöztetés tehát délutánra marad, itthon tisztáztuk, hogy mire hazaérek, a csupasz fa már a nagy szobában áll majd, egymagában. A díszítés tematikus lesz, központban a letisztult elegancia.
A vacsora tudtommal idén sem esedékes, de elképzelhető, hogy két gömbdíszaggatás között, készítek valami gyors süteményt, ami szépen megsül majd a sütőben, mialatt a becsomagolt ajándékaim is a fa alá kerülnek. Ez lesz az első olyan év, amikor az általam megkeresett pénzből gazdálkodva lephetem meg a szeretteimet. Vagy, ha nem is mindenkit, a szüleimet mindenképpen. Apróságokkal, édes kis semmiségekkel, a lényeg úgyis a szándék és ebben most nincsen semmi cinizmus.
Nincsenek nagyobb családi terveim a nap további részére, ha már békésen le tudom vezényelni azt a pár órát, már sikeresnek könyvelem el az idei ünnepet.
Nem mondom, hogy könnyű ünnep a családnak a Karácsony, nagymamám halálának újabb évfordulója is ez. Talán akkor romlott el minden, mikor ő elment és apuval kettesben töltöttük itthon a Karácsonyt. Akkor egy kicsit fel is kellett nőnöm, szembesülve a ténnyel, hogy mennyi nálam sokkal hatalmasabb erő munkálkodik a világban.
Viszont idén már elérkezettnek látom az időt arra, hogy kilépjünk a múlt sötét árnyékából és megszépítsük az emlékezést.
Az érzéseidet a vége szó úgysem veheti el.
Peace Out
.jpg)
0 comments:
Megjegyzés küldése