Pár ézredév s a művész híre elhuny
s ki őrzi nevét, művét? a halál.
Él mégis: minden új kor rajta áll,
mert ő a láthatatlan fundamentum.
Nem nől babér a rég-feledt nagyoknak,
nyomtalan ősidő sok művesének -
mégis, a megjegyzettnél jobban élnek:
lángunkban az ő lángjaik lobognak.
A kincset az idő nem őrzi - nem:
szétrágja, mint a kócjancsit a gyermek.
A kincsek másképp élnek, jeltelen:
a lélek benső templomán szögellnek,
mint ezer pillér, kos-szarv és perem.
A halhatatlan mű időtelen.
Peace Out
0 comments:
Megjegyzés küldése