Shameless

Tavaly a Gossip Girl és a Weeds kasza után, a Big Bang Theory, a The Carrie Diaries és a Sex and the City triumvirátusában leltem vigaszt.

Idén véget ért a How I Met Your Mother, kaszát kapott a Carrie Diaries, nyáron búcsúzik a True Blood és a Glee is csak 13 részt kapott az utolsó évadához, amit mindemellett csak 2015-ben mutatnak be.

2008 óta űzöm lelkesen a nyári sorozatdarát és ekkora kaszabolás áldozata még sosem voltam. Nem mondom, hogy nagy volt a meglepetés, előbb vagy utóbb, minden sorozat szavatossága lejár, de ehhez akkor sem lehet hozzászokni. 

Arról nem is beszélve, hogy borzalmasan nehéz megtalálni a méltó utódokat. Egyszerűen elkerülhetetlen, hogy az ember olykor belefusson néhány pocsék alkotásba, amitől bár már kaparja a falat, mégis nézi egy darabig, hiszen van, hogy egy sztorinak kell egy kis idő ahhoz, hogy beinduljon.

Tekintettel a nagy kaszabolásra, idén több sorozatot is beújítok. Az első a Shameless, ami stílusában teljesen a Weeds-re hajaz. Showtime Production ez is, így nem is csoda. Az amerikai változatot nézem William H. Macy-vel és Emmy Rossum-mal. Most kezdtem a 2. évadot és eddig nagyon szórakoztató. Egy alkoholista családjának gettó hétköznapjaiba tekinthetünk be, ami olykor trágár és arcpirító, de ugyanakkor sokszor meglehetősen emberközeli és tanulságos, mindamellett, hogy gyakran meglehetősen túlzó.

Az első évad szinkronos, a többihez a felirat ritka, mint a fehér holló, így remek angol gyakorlat a kellemes esti kikapcsolódás mellett.

Egy kis kedvcsinálónak itt a sorozat intro-ja. Tökéletes ráhangolódás az epizódokra.

Peace Out