2016. november 15., kedd

Flow

Több, mint egy éve, hogy próbáltam megfejteni kinek mit jelent a létezés.

Egy hosszú éjszaka végeredményeként kezdtem el kérdezősködni ismerőseim és barátaim körében, hogy ők hogyan definiálnák a motivációs erőt, ami elindítja őket minden egyes reggel.

Bejegyzés is született belőle bár, ha röviden szeretném összefoglalni a tartalmát, akkor a kedvenc válaszommal utalnék vissza az akkori írásomra: 
,,Az élet értelme a pina és a rakott krumpli."

A kérdéskör azóta kiegészült a boldogság fogalmának üldözésével.
Mivel most nagyon nem találom a helyem és szükségem van egy hobbira az önsajnálat helyett, úgy döntöttem beleásom magam egy kicsit a pszichológiába.

Nem azért, hogy megértsek másokat, azt már feladtam. Inkább önismereti célból, ami talán elvezet majd oda, hogy el tudjam fogadni magam olyannak, amilyen vagyok.


Mondhatni ez az előzménye annak, hogy ma megvettem a Flow (a fogalommal már többször is találkoztam, de egy-két mondatos definíciókon túl sosem foglalkoztam a témával) c. könyvet.

Ma a fogorvosi kínok után, bementem a könyvesboltba, hogy keressek valami önsegítő könyvet, amivel szánalmasan begubózhatok egy kávézó meleg sarkába, míg megszűnik az arcom jobb oldalát kínzó zsibbadás... sokadikként emeltem le végül a fentebb említett könyvet.
Nem volt benne különösebb sorsszerűség, de éreztem, hogy elérkezett az idő, hogy végre elolvassam mit is tud ez az úgynevezett áramlás és hogyan lehetne teljesebb az életem, ha megtanulnám beleépíteni a megszerzett tudást.

Érdekes a kapcsolat a boldogság, az élet értelme utáni kutatás és az áramlás fogalma között.
Akkor vagy boldog, ha jó úton haladsz az önmegvalósítás felé és ez akkor lehetséges, ha úgy éled az életed, hogy minden a helyén van. Ezt pedig úgy érheted el, ha gondtalanul fel tudsz oldódni azokban a dolgokban, amiket csinálsz.


Persze ez egy sarkalatos megfogalmazás és habár még csak a könyv elején járok, már most nagyon érdekes gondolatokat váltott ki belőlem az író.

Egyrészt addig lehetsz boldog, míg haladsz a megfoghatatlan valami felé, ami a te életcélod. Miután elérted, újabb vágyaid keletkeznek, újabb célokat tűzöl ki magad elé, de ebben az esetben vajon képes-e az ember ténylegesen megvalósítani önmagát?

Másrészt pedig elgondolkodtam azon, mikor voltam utoljára boldog. 
Nem volt hosszas töprengés, élesen él bennem egy kép a nyár végéről, mikor egy ágyban fetrengve nevettem valakinek a karjaiban, aki gyönyörűnek nevezett, miközben egy harmadik személy a kolibri delfin rajzomon gúnyolódott egy kollégiumi szobában.

Nem tudom megmagyarázni, de éreztem, hogy azt a pillanatot el kell raktároznom. Akkor annyira gondtalan voltam és reményteli... nem kellett azon töprengenem mit érzek, mert tudtam, hogy az, az a boldogság, amit meg akarok tartani.

Csak sajnos ez nem egy hosszú távú dolog, kifejezetten az én életemben nem az, így szinte napok alatt ragadta el tőlem az élet a gondtalan boldogságot, hogy egy másik szemszögből is megtapasztalhassam mit is jelent a kifejezés...

...boldognak lenni.





0 comments:

Megjegyzés küldése