No love

És akkor most sajnáljuk egy kicsit a férfiakat a komplexusaik miatt, amiket voltaképpen mi váltunk ki belőlük a magas elvárásainkkal.

Szegény jólelkű férfiak, akikkel csúnya módon elbántunk mi nők és ebből kifolyólag döntenek úgy, hogy ők is így tesznek majd velünk a jövőben, mert így válhat csak kerekké a történet.

A sajnálat elmúlt?!

***

Egy olyan világban élünk, ahol senki nem akar párkapcsolatot, mert a férfiak inkább régi ösztönöktől hajtva űzik a vadakat, mert annál fontosabb dolog nem is létezhet, kifejezetten huszonéves fejjel. Az elköteleződés éppen ezért nagyon rossz dolog, ugyanahhoz a puncihoz hűnek lenni kifejezetten lelombozó lehet, mondjuk úgy az első 3 alkalom után.

Különben is a kapcsolat egy túlértékelt dolog, olyan feleslegesen értelmetlen, ha van valaki, akire támaszkodhatsz, akihez hozzábújhatsz, a beszélgetést pedig meg sem merem említeni, a pötyögős társadalom igényei ezen a téren meglehetősen csekélyek manapság.
Amúgy is, a felsoroltakat egy barát is tudja pótolni az uborkaszezonban.

Persze akadnak azért visszaeső próbálkozók.

Akik hűségesek meg tisztességesek. Nincs már ingerenciájuk 'egyéjszakás kalandokhoz'.

Legalábbis ezt állítják.
És olyankor tudni kell, hogy ez nem igaz, sőt óriási nagy hazugság, úgyhogy futni kell, jó messzire, abban a pillanatban, ahogyan valami hasonlóan álságos kijelentés hagyja el a szájukat!

Mert ekkor kezdenek üres ígéretekkel megalapozni egy megalapozhatatlan kapcsolatot, amiről te is tudod, hogy bármikor elillanhat, akár a képzelet.
Mégis hiszel és hiszel és azt gondolod ezúttal majd más lesz, most majd tisztelnek és törődnek veled és végre megkapod azt, amire olyan régóta vágytál...
Mert ez alkalommal más lesz.

Éppen ezért szép lassan megnyílsz, egyre bátrabbá válsz.
Elkezdesz újra bízni valakiben.

Azután, mikor megérkezik az önbizalmad, mikor elhiszed, hogy megkaphatod őt és mindent ami ezzel jár, pontosan abban a pillanatban, - de tényleg -, széthullik az egész.

Mert ő meggondolja magát.

A képzelet elszáll és te újra alázuhansz, értetlenül pislogva, hogy ez mégis miért történt meg veled újra.

Hetek, hónapok, semmit sem számítanak.

Hirtelen idegenek lesztek és eltávolodtok.

A kar, ami eddig átölelt, bajtársias vállveregetéssel enged utadra.

***

Legutóbb próbálkoztam, mert nagyon szerettem volna kapkodni a megfoghatatlan levegő után. Azt éreztem végre rám talált valami, ami felemel.

Mert ő kedves, meg figyelmes és minden olyan szar alak tulajdonság hiányzik belőle, amit szerettem volna elkerülni a korábbi tapasztalások fényében.

De a legvégén persze kiderült, hogy képtelenség ilyet találni.

A párkapcsolat amúgy is ördögtől való.

Végérvényesen elveszítettem a hitemet a férfi társadalomban.