Január

Ha a januári válság nem egy létező fogalom, akkor szeretném hivatalosan is felvenni a kifejezést a szótárba.

Talán nincs is annál kegyetlenebb emlékeztető a magányra, mikor boldog párocskák vesznek körül, egymásba feledkezve és reménytelien pillantgatva a jövő felé.

Borzalmasan kezdődött az újév, majd lebetegedtem két hétre és miközben próbáltam túlélni az influenzát, rám tört az a mélységes magány érzet, amit ilyen vehemenciával már rég nem éreztem.

Nem volt semmi dolgom a fekvésen kívül, nem volt erőm olvasni, de még tv-t nézni sem, az egyetlen dolog, amire képes voltam a létezés, valahol félúton az ébrenlét felé.

És ami rádöbbentett az egyedüllétemre az az volt, hogy nem érdekelt senkit, hogy vagyok.

Sokszor megkaptam, hogy nem körülöttem forog a világ és észre kellene vennem, hogy más embereknek is szükségük van az általam áhított törődésre.

Volt egy időszak az életemben, amikor sokkal többet adtam, mint amennyi viszonzást kaptam érte és hosszútávon borzalmasan kimerített engem ez az egész.

Nem azzal volt a baj, hogy nem volt jó adni, hanem inkább azzal, hogy az önzetlenségből egy idő után kihasználtság lett.

Arra voltam elég, hogy feltöltsek másokat, akik szép lassan rendbe szedték az életüket, majd miután megtalálták a párjukat hirtelen már semmi más nem volt fontos.

És így maradtam egyedül újra, meg újra.

Most, hogy egy kicsit több időt fordítottam a saját lelki békém megtalálására, még mindig ugyanott tartok, mint akkor.

Megint nincs mellettem senki, mindenkinek akad fontosabb dolga, úgyhogy itt az ideje, hogy nekem is akadjon valami, ami fontosabb és hallgassak azokra az ösztöneimre, amik szabadulni akarnak a fojtogató mindennapok fogságától.

Próbálom kiélvezni azokat a napokat, amiket feltöltődéssel tölthetek el, miután pedig ennek vége, megpróbálok visszatalálni az önmegvalósítás útjára.

Óriási tanulópénz volt minden, ami velem történt az elmúlt évben és átkísért az évkezdetre.

Borzalmasan vágyom egy barátra, aki mindig ott van, talán még ennél is jobban egy viszonzott szerelemre...

De én sosem voltam az az ember, aki csak úgy megkapta volna a dolgokat, amiket kívánt.

Úgyhogy mi mást is tehetnék... alakítom azokat, amikre van befolyásom.